Néha túl magas az ég
Néha túl mély a szakadék
Színes nappalok után nemsokára jön az éjj
Sokan látnak mégis félsz belül egyedül
Mindenki küzd van aki folyton csak menekül
Reszketve ébredni egy zsúfos kis szobában
Adni mindent de kérni százszor hiába
Tudom hogy sokan vívnak harcot a lelkükkel
Van aki tervek nélkül él, van aki bünökkel
Van aki hadja hogy az élet megdolgozza
Van aki nem bírja, van aki megoldja
Jóért jót várj a törvényed a karma lesz
Ha érted legbelül mindegy más hogy mit tesz
Érezd hogy változik a sorsod csak akarni kell
Tele az út tövissel de menni kell

Hajnali fénnyel kelek egy újabb nap vár rám
Valaki egy dalt játszik a zongorán
A hang repít mindenen át veled lelkem féktelen
Bennünk van a végtelen

Vigyázz nem kell sokszor csak egyszer hogy hibázz
Másnak lenni nem egyszerű csak csináld
Valaki megmutatja úgyis az irányt
Csak kiálts
Megértheted egyedül a világot
Ha okos vagy magadnak nem adhatsz tanácsot
Ki szól rád hogy ha a ködben majd el tévedsz?
Ki add az élethez majd egy jó térképet? Attól lesznek szépek majd a tegnapok hogy ha felkészülten várod majd a holnapot
Sosem voltam magammal tudod
Elégedett..
Mert a kudarc építi a jellemet
Nem létezik olyan hogy messze van
Csak egy pár szó és a tűz majd fel
Lobban
Lehet egy hívás, egy ölelés egy kacsintás
Lehet egy dal ami egy picikét hamiskás
Hajnali fénnyel kelek egy újabb nap vár rám
Valaki egy dalt játszik a zongorán
A hang repít mindenen át veled lelkem féktelen
Bennünk van a végtelen

Bennünk van a végtelen