[Intro: Funk]
Requiem
Az utolsó szó jogán

[Refrén: Mr. Andreas]
Mintha ma történt volna, úgy emlékszem
Az egyik füleden be, a másikon ki, amit kértem
Miért nem hallgattál rám, mondd meg miért nem?
Requiem érted, requiem érted...

[Verse 1: Busta]
Emlékszem, ha gáncsot akartak nekem
Mindig éreztem a szívemben
De messze még a vége, mert tudom, mindig helyesen éltem
Az Isten folyton látja a lelkem, csak ő rendelkezhet velеm
A tiszteletre a barátok vеzettek, velük nem vagyok szemtelen
Ha voksolnom kell, a békét X-elem, nekem a háború nem kell
Az erőt mégis a sok harc adja, na ezért gyarló a földi ember
Ha kell meghalok azért, amiben annyira hittem gyerekfejjel
14 éve rapsztár akarok lenni, ezt részben elértem
De keresztbe tettek a fainok, évekig csukott szemmel jártam
Mikor lépnem kellett volna, mindig a nagy csodákra vártam
Mondanak ezt is meg azt is rólam az emberek
Ilyenek, lassan megszoktam
A kisgyerek álmaim hamarosan valóra válnak
A szavak amit mondtam, célba találnak
Más volt '91-ben, ha tele vagy erővel, akadály nincsen
És minden átkozott centi amit előrementem
A saját munkámat tükrözi, és egy kezemen megszámolom
Hogy ki segített ebben nekem
Hogy az életem egy kicsit nyugodtabban élhetem
[Refrén: Mr. Andreas]
Mintha ma történt volna, úgy emlékszem
Az egyik füleden be, a másikon ki, amit kértem
Miért nem hallgattál rám, mondd meg miért nem?
Requiem érted, requiem érted...

[Verse 2: Funk]
Emlékeztetnek a telepen, a tereken a fák
Utcák, házak, kockák arra
Hol öntöttem először szavakba
Mennyi minden kavarog egy mihaszna kamaszba
Meddig él a remény amíg ő fel nem nő?
Mikor elégeli meg ezeket a teremtő?
Üvöltöm bűnöm teli torokból a tetőn, angyalok a bárányfelhőn
Halkan játsszák a ballada dallamát, az impro adja a zamatát
Holdvilág hangulatát, hát arculatát, átlát a sötéten
Kellőképpen, eltökélten, még fél éjfél
Keringőzik a falevelekkel a forgószél, felkapott, elfújt álmok
Felügyelet nélkül hagyott hiú ábrándok
Egy pillanat emlékművei
Szobrok a parkban, nyújtózkodnak unalmukban
Látom a falakon a monogramom
A hintában gyerekkori hologramom
A betonon a vérben a tükörképem
És azokat akik még küzdenek értem, érem
Mindkét oldalát a mentőben, a gépen
A kijelző egyenes vonalát, vonalát, odaát, odaát, odaát...
[Refrén: Mr. Andreas]
Mintha ma történt volna, úgy emlékszem
Az egyik füleden be, a másikon ki, amit kértem
Miért nem hallgattál rám, mondd meg miért nem?
Requiem érted, requiem érted...