Csákányi László: Még itt a nyár, de langyos már a napsugár, és odakünn egy régi dalt dúdol a szél

A város peremén földszinti erkély
Rozsdás korlátjára dőlve fürkészem a reményt

Én a falnak beszélek, neki mesélek
A lelki szegénynek a falak beszélnek
Én a falnak beszélek… (beszélek, beszélek!)
Én a falnak beszélek… (beszélek, beszélek!)

Elázott porfészek – édes otthonom
Csak bőr a csontokon, lerágott tollvégek
Csalódtam az álszent anyaszentegyházban
Amióta maga Luciferrel élek egy társasházban
Az ördög nem alszik. Akkor ki horkol?
Unalmamban csigákat tekergetek a tüdőszűrő-behívómból
Egy vagyok csupán a szomorú bohócok közül
A sasszézó füst a százas égő körül
Ami fontos nekem, azt egy kezemen meg tudom számolni:
A boldog napjaim, a cinkelt lapjaim, a hazug szavaim
A szerelmeim, a szeretteim, az igaz barátaim…
Az nem véletlen, ha vétkezem. Nem fogok megváltozni

[Linda és Funk]
Vállam nyomja szüntelen
Vállam nyomja szüntelen
Vállam nyomja szüntelen
Hogy egy szürke világba nem színvaknak születtem
Csészetartó linzer, garzon teafilter
Úgy rappelek, hogy kigyullad az olcsó kínai pop-filter
Az idő csak szalad, az ablakom alatt a sakálok vonyítanak
Összefolyik az külvilág, az üvegek torzítanak
Ön- és közveszélyes, kirekesztett eretnek;
A társadalom inkább hisz egy delírium tremens-nek
Fák illatozzatok, jégvirágok, az ég-világon semmi nem zavar
Ha már meghallgatni senki nem akar

Én a falnak beszélek… (beszélek, beszélek!)
Én a falnak beszélek… (beszélek, beszélek!)
Én a falnak beszélek… (beszélek, beszélek?!)
Vagy a falak beszélnek? (Vagy a falak beszélnek?!)

Magától elindul egy régi lemez a Tesla-n
A nikotintól besárgult ujjaim között a pennám
Elfújom a gyertyát a kulcslyukon át, a gyehennát
Szelek szárnyán szárnyal a Szaharában egy szerenád. (Hallod?)
Fuldokló legyet mentek ki a levesemből
Máglyát rakok a szoba közepén a felszólító levelekből
Ha házhoz jönnek majd, kék rabszállítóval
Csak ülök a kádban csendben két hajszárítóval

Én a falnak beszélek, neki mesélek
A lelki szegénynek a falak beszélnek
Én a falnak beszélek… (beszélek, beszélek!)
Én a falnak beszélek… (beszélek, beszélek!)
Én a falnak beszélek… (beszélek, beszélek?!)
Vagy a falak beszélnek? (Vagy a falak beszélnek?!)
Agorafóbia
Beszélek, beszélek…