[Funk]
Szecsuáni csirkét kérnék és pirított tésztát
De sajna nincs nálam annyi lé, hiányzik vagy kétszáz
Egye meg a fene nem félek hogy elhízok
Egyre mélyebbre nyúlok, némi apró és zseb piszok
A csíkszemű ferde szemmel néz rám
A kenguruzsebes pulóveremben hagytam a pénztárcám
Akkor legyen csak egy leves, jellegzetes zamatú
Mint az élet édes, csípős, savanyú

[Karsko]
Lehet édes mint a méz, lehet savanyú mint a pénz
Érdekes zamatú csípős világban visszanéz
Azt hiszem az utcán hogy csengetnek
Csak az apró csörög a zsebemben de nem lep meg
Várom a holnapot, olyan édesnek tűnik
Nem mint a többi nap savanyú mégis égbe gyűlik
A szemem, ellát a végtelenbe vagy még annál is tovább
Tudom hol a házam hová hogyan születtek meg a csodák
Nem kell a pénzedet a kosztól mosni
A drága verdád mellett a csajod csak olcsó prosti
Vinni magad neked ez kell
Világgá megyek a zsebem is tele van rappel
Utamon egy bajnok kísér vakon
Szürke szüntelen világ ordít egy lapon
Na mi a fasz van már?
Hagyjad már hogy az a világ ami elment megvár
Talpad alatt füstöl a beton, de az idő elszáll
Az utam hosszú, nincs benne egyenes
Ütés a világtól tesó, nekem ne mondd ez gyerekes
Viszem a nevemet, engem a szív visz
Csinálom a pénzt, nem a pénz csinál ez biznisz
Fizetni ám, ennyi a vám, figyeld a mimikám, kicsi lány
Belefulladsz a pénzbe ez kicsinál, kicsi rád a világ, nem dizsi már
Kapcsolódik a lámpa, húzás haza, vár már a pizsi bár
[Csala Do]
Adjatok púdert hogy fehérebbnek tűnjek
A lazítást csak az együgyűek tekintik bűnnek
Nem szűnnek meg a szokások, mindennap egy ünnep
Ahogy a füstöt fújom úgy a gondok eltűnnek
Elmúlt az az idő amikor az élet büntet
Nekünk a rap életforma nektek csupán üzlet
Ez határozza meg az életünket
Közeledik a füstfelhő ahogy érkezünk meg
A nevünket viszi az Észak-Keleti szél
Telit ígér de csak felet ad, igazi telepi vér
Miért van az hogy a kamu a nyerő?
Sok birkapásztor rapsztár nyájakat terelő
A semmiből előtörők csak úgy random
Nem vágod ki vagyok mégsem felejted el a hangom
Azt hiszed ez az élet amit éltek
Nagy real rapperek oszt a sötétben meg féltek

[Funk]
Borsod Zoo, az állatkerti élet édes
Néha napján csípős, egyre gyakrabban savanyú
Nem mászok a hegytetőre, idelent már megszoktam
A rádióbarát rapszakmát belefújtam egy zsebkendőbe aztán eldobtam
Vonz a rengeteg
Engedek hívó szavának, erdei manók kísérnek
És szellemek kísértenek
Nyálkás kígyópikkelyeken lépkedek, ládi-dádi
Csak izzanak a lámpák mint az olajfák égő lombkoronái
Megint szaglászik a karhatalom
Ígérem többet nem járok esőtáncot, mindig beázik a plafon
Telihold, csábít a vadon, át az ingoványon
Vadászat közben nem tivornyázom
Vágod arról mesélek amiről a teremtő megfeledkezik
Elsuhannak mellettem az évek, integetek nekik
Csodálkoztok azon beteg szokásomon
Hogy a koszos beton blokkok suttogását tolmácsolom
Nem magamért fohászkodom, kész a dinamit
A közvilágítástól kapom éjjel a D-vitamint
A vitalitást, mert ez nem kivagyiság
Csak a stricijüket szeretik a cicamicák
Gettó dodzsem, óriáskerék, hully-gully
Legyen miből hajlítani, money-money, origami
Boldogságtól ordítani, tortúrák sorozatai
Funk fura gondolatai, Fortuna fondorlatai
Bitch!
"Énekelnek a fegyverek"

Szecsuáni csirkét kérnék és pirított tésztát
De sajna nincs nálam annyi lé, hiányzik vagy kétszáz
Egye meg a fene nem félek hogy elhízok
Egyre mélyebbre nyúlok, némi apró és zseb piszok
A csíkszemű ferde szemmel néz rám
A kenguruzsebes pulóveremben hagytam a pénztárcám
Akkor legyen csak egy leves, jellegzetes zamatú
Mint az élet édes, csípős, savanyú