Mennyi mámor, mint gyöngysor szétszakadt
És földön szaladt szét
De kerestünk újabb szenvedélyt
És űzve, büszkén, mint a szép vadak
Vadásztunk megint kéjt
De ma vágtánk talán véget ért!

Hisz Veled más az örök lángolás
Mert parttalan és mély
Az együtt átélt nappal meg az éj

MERT AZ, AKI VOLNÉK
ÉS AKIVÉ VÁLNÉK BELÜL
AZ VELED VAGYOK EGYEDÜL!

ÉS AZ, AKI LÁTHATSZ
MERT KILÉP AZ ÁLARC MÖGÜL
AZ VELED VAGYOK EGYEDÜL!

Semmi kétség, ágyad menedék
Hol szépség zuhog ránk
Míg falon kívül zsong a nagyvilág

Csak súlytalan szavak, s nem is hatnak már
A nők, siker, meg a pénz
Más lett minden, ahogy bennem élsz
Hisz Veled más az örök lángolás
Mert parttalan és mély
Az együtt átélt nappal meg az éj

MERT AZ, AKI VOLNÉK
ÉS AKIVÉ VÁLNÉK BELÜL
AZ VELED VAGYOK EGYEDÜL!

ÉS AZ, AKI LÁTHATSZ
MERT KILÉP AZ ÁLARC MÖGÜL
AZ VELED VAGYOK EGYEDÜL!

Wo-oh-a-a!!!
Mi jön meg ezután?!
Van-e még feljebb út?!
Wo-oh-a-a!!!
Wo-oh-a-a!!!
Lebegés, zuhanás
Már nem kéne más!

MERT AZ, AKI VOLNÉK
ÉS AKIVÉ VÁLNÉK BELÜL
AZ VELED VAGYOK EGYEDÜL!

ÉS AZ, AKI LÁTHATSZ
MERT KILÉP AZ ÁLARC MÖGÜL
AZ VELED VAGYOK EGYEDÜL!
AZ VELED VAGYOK EGYEDÜL!