Toporog a tehetetlen, nem szeretem

Az éhség szekerén vicsorog a szerelem

Zen zötyögésben e kordély peremén

Ücsörög a zsákmány lessük te meg én

Mekkora métely, mekkora hatalom

Annyira mar meg amennyire akarom

Vakarom bőröm sajgó sebeit

Lassul a DJ, serceg a bakelit

Mire már azt hittük, hogy végre megérkeztünk, jön egy újabb kanyar

És az a mihaszna szürke felhő fenn az égen vajon tőlünk mit akar

Napunk eltakarva van ma, langyos eső mossa szennyesét

Ilyenkor a világon mindig valaki elhagyja a kedvesét

És ugye érzed, titkon te is érzed
Ugye érzed legbelül

Nem vagy egyedül, senki se menekül

(Senki se,) senki se menekül

Hát szoríts magadhoz mindent ami fontos és üvölts az ég felé

Mert amit nem becsülsz meg ma az holnapra már mind az ördögé lesz

És aztán hívhatsz papot, gyónhatsz százszor, mámorba márthatod a fejed

De már soha többé nem felejted el, hogy ez volt az egyetlen egy kis életed

Látod ott a semmi ágán most is egy nagy holló hegedűl

Nem vagy egyedül, senki se menekül

(Senki se,) senki se menekül

Toporog a tehetetlen, nem szeretem

Az éhség szekerén vicsorog a szerelem

Zen zötyögésben e kordély peremén
Ücsörög a zsákmány lessük te meg én

Mekkora métely, mekkora hatalom

Annyira mar meg amennyire akarom

Vakarom bőröm sajgó sebeit

Lassul a DJ serceg a bakelit

Mekkora métely, mekkora hatalom

Annyira mar meg amennyire akarom

Vakarom bőröm sajgó sebeit

Lassul a DJ serceg a bakelit