[Verze 1]
Egy darab papír cafat; a te leveled
A képeink; a szívem
Egy fedél nélküli szemetes
Pontosan úgy néz ki, mint én

[Elő-refrén]
Még ha tele is van és túlcsordul, akkor is annyi minden marad belőled vissza
Nyomok, emlékek, fájdalmas emlékek
Tele van és túlcsordul, gyorsan ki akarom üríteni
Nem tudom miért
Kérlek, áruld el, miért
Még ha ki is ürítem, akkor is tele marad

[Refrén]
Egy darab papír cafat; a te leveled
A képeink; a szívem
Egy fedél nélküli szemetes, amiben
Teljesen összekeveredett a mi zűrős végünk
Megjelenésünk, ami nem hasonlít a korábbi időkre
A szíved, ami megváltozott
És az én szívem, ami belefáradt

[Verze 2]
Összetört üvegszilánkokban
Hever kapcsolatunk
Arra kényszerítesz
Hogy bizonytalan ígéreteket tegyek
[Elő-refrén]
Még ha tele is van és túlcsordul, akkor is annyi minden marad belőled vissza
Nyomok, emlékek, fájdalmas emlékek
Tele van és túlcsordul, gyorsan ki akarom üríteni
Nem tudom miért
Kérlek, áruld el, miért
Még ha ki is ürítem, akkor is tele marad

[Refrén]
Egy darab papír cafat; a te leveled
A képeink; a szívem
Egy fedél nélküli szemetes, amiben
Teljesen összekeveredett a mi zűrős végünk
Megjelenésünk, ami nem hasonlít a korábbi időkre
A szíved, ami megváltozott
És az én szívem, ami belefáradt