[Verze 1]
“Ettél?”
“Nehéz volt a mai napod?”
Ezek a mindennapi beszélgetések közöttünk
Mostanra luxusnak számítanak

[Verze 2]
Akárhányszor beszélgetéseink véget érnek
Elkezdek félni attól, hogy a kapcsolatunk is véget fog érni
Ezért nem merek pontot rakni a mondat végére

[Elő-refrén]
A napok, amikor órákon át tudtunk nevetni és a semmiről beszélni
Hova tűnt az a pár?
Egész éjjel beszélgettünk, szavaink tele voltak melegséggel
Azokat az időket hiányolva, anélkül térünk nyugovóra
Hogy egymásnak jó éjszakát kívánnánk

[Refrén]
Azt hiszem, ez a vége
Annyira mások lettünk
Mindennap, boldogok voltunk
Most pedig már nem is mosolygunk

[Utó-refrén]
Azt hiszem, ez a vége
Ez a szoba túlságosan is csendes
Nincs már mit mondanom
Ma este egyedül csak az óra ketyegését hallom
Tikk-tokk
Tikk-tokk
[Verze 3]
Ez nem csak beképzelem
Még akkor is, amikor együtt vagyunk
Egy szakadék van köztünk
Azt hiszem, mindjárt a végéhez érünk

[Elő-refrén]
A napok, amikor órákon át tudtunk nevetni és a semmiről beszélni
Hova tűnt az a pár?
Egész éjjel beszélgettünk, szavaink tele voltak melegséggel
Azokat az időket hiányolva, anélkül térünk nyugovóra
Hogy egymásnak jó éjszakát kívánnánk

[Refrén]
Azt hiszem, ez a vége
Annyira mások lettünk
Mindennap, boldogok voltunk
Most pedig már nem is mosolygunk

[Utó-refrén]
Azt hiszem, ez a vége
A szoba túlságosan is csendes
Nincs már mit mondanom
Ma este egyedül csak az óra ketyegését hallom
Tikk-tokk
Tikk-tokk
[Bridge]
Mindketten tudatában vagyunk ennek
Mégis, ez annyira fáj

[Refrén]
Azt hiszem, ez a vége
Annyira mások lettünk
Mindennap, boldogok voltunk
Most pedig már nem is mosolygunk

[Utó-refrén]
Azt hiszem, ez a vége
A szoba túlságosan is csendes
Nincs már mit mondanom
Ma este egyedül csak az óra ketyegését hallom
Tikk-tokk
Tikk-tokk