[Verze 1]
A nap, mikor az esti naplementét néztük
És mikor azt mondtam, milyen szerencsés voltam, hogy megtaláltalak
Olyan messzinek érződik
Most, a naplemente csak az éjszakának a kezdete

[Elő-refrén]
Minden oly gyönyörű volt
Nem volt egy szomorú nap sem
Most, ahogy visszatekintek
Kissé vicces, de
Nem bánok semmit sem
Mert szerettelek téged
Az első naptól kezdve
Egészen a legutolsóig

[Refrén]
Ah, olyan boldog napok voltak azok
(Olyan volt, mint egy álom)
Most azonban nem lesz több belőlük
A múltban hagyom őket

[Verze 3]
A hirtеlen bekövetkеző csend beszélgetéseink során
Eddig nem volt probléma, de most már más a helyzet
Most már túl hosszúnak érződik
És fáj tőle a szívem, zavar és bánt engem
[Elő-refrén]
Minden egyes pillanat olyan rövidnek tűnt
Utáltam, hogy az idő csak telt
De amikor visszatekintek
Kissé ostoba, de
Nem bánok meg semmit sem
Mert szerettelek téged
Az első naptól kezdve
Egészen a legutolsóig

[Refrén]
Ah, olyan boldog napok voltak azok
(Olyan volt, mint egy álom)
Most azonban nem lesz több belőlük
A múltban hagyom őket

[Bridge]
Nagyon ritkán fogsz csak hiányozni (nagyon ritkán)
Valójában néha (nem is, gyakran)
Nagyon ritkán (könnyeket hullatok majd)
De még akkor is, azt fogom mondani, hogy rendben vagyok
Újra és újra

[Refrén]
Ah, olyan boldog napok voltak azok
(Olyan volt, mint egy álom)
Most azonban nem lesz több belőlük
A múltban hagyom őket
[Kivezető]
Ohh, ohh, oh, ahh (Ouu, ahh), ahh
Ohh, ohh, oh, ahh (Ouu, baby), ahh
Mmhmm yeah