[Verze 1]
Fiatal koromban még nem tudtam
Hogy milyen lehangoló is lehet az egyedüllét
Most már értem, hogy meg vagyok áldva
Szeretlek, családom, a mi kötelékünk az én büszkeségem

[Refrén]
Köszönöm
Voltak idők, amikor veszekedtünk, nem igaz?
De a legvégén, te mindig megvédtél
Köszönöm, még akkor is, amikor a félelemtől megfagyok
Nekem mondott bátorító szavaid vezérlő csillagommá válnak

[Verze 2]
Olykor hazatérek, még akkor is, amikor semmi okom nincsen rá
A fényképalbumokat lapozgatva hiányolni kezdelek téged

[Verze 3]
Ugyanabban a pózban, ugyanazon a helyen
Készítsünk egy fényképet, úgy mint anno
A boldogságom túláradó
Mégha kissé kínosnak is érzem magam, de

[Verze 4]
Mindig köszönöm köszönöm, családom (köszönöm, családom)
Igen, ezek a szavak (ezek a szavak)
Határozottan nem elegek (nem elegek)
Szeretetem kifejezésére
[Refrén]
Köszönöm, hogy hasonlítok rád, erre büszkébb vagyok, mint bármi másra
Köszönöm, erőssé válok, hogy egy nap majd én tudjalak megvédeni téged
Szóval kérlek, maradj boldog és egészséges

[Bridge]
Emlékszel a napra, amikor megszülettem
Amiről meséltél nekem, nem igaz?

[Refrén]
Köszönöm, mert úgy érzem, itt van az a hely, ahol leginkább önmagam lehetek
Köszönöm, hogy életet adtál nekem
A mindennapok, amelyek olyanak, akár apró csodák, ez a te ajándékod

[Kivezető]
Köszönöm köszönöm, családom (köszönöm, családom)
Igen, ezek a szavak (ezek a szavak)
Határozottan nem elegek (nem elegek)
Szeretetem kifejezésére