Nyugi, estére minden csitul
Hisz az ilyesmi belülről mar
Felzabálja fiatalságod
És ha fejed vállamra hajtod
Nem vagyok a legélesebb kés, mégis érzem, nem nyom semmi

Átkozott vagyok, ha mondom, és ha nem
Mert ha kimondom: "hiányzol", te úgysem felelsz
De reggelente, mikor előbújik a nap
Valami a narancs fényében azt súgja:
Még nem zárult le köztünk minden

Neked én csak egy férfi vagyok
Nekem te vagy mindenem
Mondd, merre menjek így tovább?
Megmérgeztem magam újra
Valami a narancsban azt mondja:
Soha többé nem jössz haza

Ha most elmégy, csak állok majd némán
Nézem, ahogy a narancs fény
Mindent megérint: fű, fa, harmat –
És azt hiszem: hogy gyűlöllek ezért
Kérlek… fordítsd vissza a fényszórókat
Kérlek… fordítsd vissza őket felém
Hallanom kellett, hogy kimondd, rám vártál egész éjjel
Szemedben táncol a lámpafény narancsa
A hangod csak akkor remeg, ha beszélni próbálsz –
Vigyél vissza, ahol táncoltunk
És recsegett a padló lábunk alatt

Neked én csak egy férfi vagyok
Nekem te vagy mindenem
Mondd, merre menjek így tovább?
Megmérgeztem magam újra
Valami a narancsban azt mondja:
Soha többé nem jössz haza

Ha most elmégy, csak állok majd némán,34
Nézem, ahogy a narancs fény
Mindent megérint: fű, fa, harmat –
És azt hiszem: hogy gyűlöllek ezért
Kérlek… fordítsd vissza a fényszórókat
Kérlek… fordítsd vissza őket rám