[versszak]
Megtettem minden tőlem tehetőt, csak is előre futottam
De elestem,és hátulra jutottam
Miért csak én vagyok ilyen?
A könnyek előtt, velem sírtál

[ elő kórus]
Még ha éjsötét és távoli sötétségben bolyongunk
Fussunk el az időben, addig még te és én el nem érjük azt a világot

[kórus]
Még ha esik is a hó, és a szél olyan erős , hogy belereszket a testem
Terjesszük gyökereink, nyújtsuk ki ágaink
És várjunk még egy napot, csak egy napot
Addig míg a saját utunkat járjuk
Arról a napról álmodok, mikor a világ a legélénkebb és zöldebb lesz

[elő kórus]
Még ha nеm is látok előre, és néha összehasonlítanak másokhoz
Mindig is az oldaladon állok
Fussuk еl az időben együtt, addig, amíg oda nem érünk

[kórus]
Még ha esik is a hó, és a szél olyan erős , hogy belereszket a testem
Terjesszük gyökereink, nyújtsuk ki ágaink
És várjunk még egy napot, csak egy napot
Addig míg a saját utunkat járjuk
Arról a napról álmodok, mikor a világ a legélénkebb és zöldebb lesz
[kórus]
Az oldalamon álltál
És e-miatt túl tudtam jutni ezeken az időkön
El tudtuk érni ezt, anélkül, hogy magányosan érezzük magunkat
Ezen a hosszú úton
Ezek mi vagyunk arról a napról
Egymást bámulva a világ legfényesebb mosolyával