[Verze 1]
Egy meglehetősen régi fényképben
Létezik egy pillanat, amit megpróbáltam eltemetni magam miatt
A szívem egy része sajogni kezdett
És mielőtt felfoghattam volna
Kezem eltakarta szememet

[Elő-refrén]
Azt mondják, az idő gyógyír mindenre
De talán ez nem a teljes igazság

[Refrén]
Miután elváltunk és hagytalak elmenni téged
Akit oly mélyen szerettem
Abban a pillanatban ki kellett volna sírnom mindent
Miért csak most szеnvedek tőle, jóval azután, hogy еlmúlt?

[Utó-refrén]
Magamban tartottam, miközben arra gondoltam
Talán jobb lesz, ha úgy teszek, mintha jól lennék
De talán ott és akkor ki kellett volna adnom magamból mindent
Az összes megmaradt szerelmet

[Verze 2]
Ahogy egy meglehetősen régi könyvet lapozgatok
Lapok szélére írt firkákat látok
Olyan mértékben megfakultak a betűk a papíron
Hogy már alig tudom felismerni őket
[Elő-refrén]
Azt mondják, az idő gyógyír mindenre
De talán ez nem a teljes igazság

[Refrén]
Miután elváltunk és hagytalak elmenni téged
Akit oly mélyen szerettem
Abban a pillanatban ki kellett volna sírnom mindent
Miért csak most szenvedek tőle, jóval azután, hogy elmúlt?

[Utó-refrén]
Magamban tartottam, miközben arra gondoltam
Talán jobb lesz, ha úgy teszek, mintha jól lennék
De talán ott és akkor ki kellett volna adnom magamból mindent
Az összes megmaradt szerelmet