[Verze 1]
Csak miután a Nap megvilágítja az ablakpárkányt
Látlak meg téged
Üres kifejezésed ismeretlen számomra
Nem érződsz annak az embernek
Akit álmomban elképzeltem

[Elő-refrén]
(Ah), egy ijedt kisgyermek a sarokban
(Miért) kuporgok, rejtőzködök?

[Refrén]
Mégis miért rejtenéd el magad annyira
Hogy már te sem tudod azt elviselni
És veszed el az éjszakákat a gyermektől?
Mégis miért?
Nem akarlak elveszíteni
Kérlek, legyél önmagad
Remélem, saját utadat fogod járni

[Verze 2]
Azokon az éjszakákon, amikor álmaimat еlképzeltem
Mindig oly boldogsággal töltött el еngem, hogy igazi énem lehettem
De a világ által megtört ceruzával
Még az első mondatát sem tudom leírni a napoknak
[Elő-refrén]
(Ah), egy ijedt kisgyermek a sarokban
(Miért) kuporgok, rejtőzködök?

[Refrén]
Mégis miért rejtem el magam annyira
Hogy már el sem tudom elviselni azt
És veszem el az éjszakákat a gyermektől?
Mégis miért?
Nem akarlak elveszíteni
Kérlek, legyél önmagad
Remélem, hogy úgy élhetek, mint aki te valójában vagy

[Bridge]
Mi sosem vagyunk hibásak
Csak különbözőek vagyunk
Egy nap, majd biztos rá fogok jönni erre

[Refrén]
Kérlek
Mikor annyira elrejtem az igazi énemet, hogy már nem bírom elviselni
Menj és keresd meg azt a gyermeki éjszakát
Ez minden, amit tennem kell
Nem akarom elveszíteni
Kérlek, tarts ki
Ne hagyd, hogy semmivé váljon