Ez nem a vég, és még csak a kezdet sem
Csak egy viharos dal, ami mindent felkavar
De a ritmusára figyelj, s a lendületére
Bár sorai szilárdnak tűnnek, mégis ürességtől konganak

Hajrá!
Öklünket a magasba lendítjük
Mintha valami láthatatlanba kapaszkodnánk
Mert a fájdalom és félelem kegyelmében élünk
Amíg nem szabadulunk tőle, elfelejtünk mindent, mi elveszett

Várjuk, hogy eljöjjön a vég
Bár lenne erőm, hogy helyt álljak
Ez nem úgy alakult, ahogy terveztem
Elvesztettem a gyeplőt...

Fénysebességgel száguldozok
Gondolataim cikáznak fejemben
Annyi dolog maradt kimondatlan
Nehéz elengedni téged...

Tudom, mibe kerül továbblépni
Tudom, milyen érzés hazudni
Csak azt akarom
Hogy elcseréljem ezt az életet valami újra
Kapaszkodni valamibe, amit nem kaptam meg
Ülök egy üres szobában
Próbálom elfeledni a múltat
Nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz
Bárcsak máshogy alakult volna

Tudom, mibe kerül továbblépni
Tudom, milyen érzés hazudni
Csak azt akarom
Hogy elcseréljem ezt az életet valami újra
Kapaszkodni valamibe, amit nem kaptam meg

Mi maradt, amikor a tűz kialudt?
Úgy gondoltam, jó úton járunk, de eltévedtünk
A vihar szemében ragadtunk
És próbáljuk kitalálni, mi legyen a következő lépés
Még arra sem emlékszem, mit mondtam
A szám járt, de az agyam lefagyott
Most, hogy összeszedtem a szilánkokat, hol kezdjem?
A legrázósabb része a végnek az újrakezdés!

Csak azt akarom
Hogy elcseréljem ezt az életet valami újra
Kapaszkodni valamibe, amit nem kaptam meg

Ez még nem a vég, és még csak a kezdet sem
Csak egy viharos dal, ami mindent felkavar
De a ritmusára figyelj, s a lendületére
Bár sorai szilárdnak tűnnek, mégis ürességtől konganak
Hajrá!
Öklünket a magasba lendítjük
Mintha valami láthatatlanba kapaszkodnánk
Mert a fájdalom és félelem kegyelmében élünk
Amíg nem szabadulunk tőle, elfelejtünk mindent, mi elveszett