Pengéid élei csillannak
Kedvenc nézeteid benne villannak
Tudom, hogy a távolban vársz
Ahogy mindig is szoktál
Ahogy mindig is szoktál

Máris magadhoz húzol
Máris a bőröm alatt kúszol
És pontosan tudom, hogy mibe sodorsz, én:

Hagytam, hogy felvágj
Csak hogy lássad vérem
Feladtam önmagam, hogy azzá váljak, akivé akartál
Nem tudom, miért remélem
Hogy megkapom azt, ami úgy se lesz enyém
Újra beleesem
Az üresség gépezetébe
Az üresség gépezetébe

Forgunk, mint egy revolver
Már eldőlt, hogy veszítünk
Mert öröktűz ég az oltár alatt
Aminek folyton hazudok
Aminek folyton hazudok

Máris magadhoz húzol
Máris a bőröm alatt kúszol
És pontosan tudom, hogy mibe sodorsz, én:
Hagytam, hogy felvágj
Csak hogy lássad vérem
Feladtam önmagam, hogy azzá váljak, akivé akartál
Nem tudom, miért rеmélem
Hogy megkapom azt, ami úgy se lеsz enyém
Újra beleesem
Az üresség gépezetébe
Az üresség gépezetébe

Csak része akartam lenni valaminek
Csak része, része
Csak része akartam lenni valaminek
Csak része, része
Csak része akartam lenni valaminek
Csak része, része

Hagytam, hogy felvágj
Csak hogy lássad vérem
Feladtam önmagam, hogy azzá váljak, akivé akartál
Nem tudom, miért remélek, oly kibaszott naívan
Újra beleesem
Az üresség gépezetébe
Az üresség gépezetébe
[Csak része akartam lenni valaminek,]
Az üresség gépezetébe
[Csak része]
Az üresség gépezetébe