[„PÁNCÉLSZEKRÉNY” dalszöveg]

[Intro]
Blaize, I like this one

[1. verze]
Jöttek a flessek a metrón
Szöveggé álltak a nagy Széll Kálmán téren
Ahogy kel fel bent az az egy szó, alszik a láng, hideg érem az égen
Az az egy szó, egy örökké mozgó képet neked ha festek
Elnézed-e majd, elnézed-e, csak kérlek szeress ma este
Tetszik minden perspektívában a tested
Gyertyák égnek a hidakon, gyertyák égnek Budán és Pesten
A száj nem szól csak a szív dobban meg a szemben lobban a szándék
Keskeny a palló, az elítélt nem gondol bele, mielőtt rálép
A szerelem páncélszekrény, lassan csúszik a zár rész el
Forgószélben a játékszer
Leugrik, csobban és átvészel
Whoa, whoa
Bilincs a lábékszer, a tenger hullámokkal csókol partot, vajon hová vész el
Vajon hová nézel, amikor nem rám
Keresd a sorsod, keresd a veszted
Csak annyit kérnék tőled mielőtt elmész, szeress ma este
Csak annyit kérnék tőled, mielőtt elmész
Nyisd ki a páncélszekrényt
Legalább átnézhetnéd
[2. verze]
Én vagyok a hős a sztoriban
Röviden annyi, hogy Co Lee az ember a vízben, fegyver a szívben
Közben teremtek és elbontok
Én vagyok a hős a sztoriban
Egy amolyan szerethetőnek mondott
Belek, velők meg csontok
Legyen felőlem
Melletted lelepleződök, mellettem lelepleződhetsz
Lelepleződünk, napfény festi be kelet felől a szeretkezőket
Szép lassan a helyedre dőlsz
Nagy tapsot a berendezőnek
Volt, hogy a szíved védted, amikor tudtad, hogy csak a fejedre lőnek (Wow)
Dugd el az összeaszott almát, mert több nem terem belőle
Fogd és rejtsd el szépen a tartalmát
A tollal, mint te a karddal bánj
Alvadt vér meg az olvadt táj mozdítja a neheztelőket
Itt ez a páncélszekrény, hozd ide, bújj bele, zárd és ne leskelődj
Felejtsd a kódot, felejtsd a nevedet, felejtsd el úgy mint a keresztelődet
Két pont a végtelenben de idebent mindig kereszteződnek
Két pont a végtelenben, a szemed felől meg a szemem felől egy
Tolnak minket a perem felé és a páncélszekrény remegve dől meg