Kisleány, kit senki nem vett észre
Csúnya volt és elhagyott
Kisleány nem nézett a szemekbe
Szomorúan hallgatott

Ő nem kellett senkinek
Nem hívták kedvesen
Félt a gúnyos szavaktól
Árnyékban élt csendesen
Várt, de senki nem felelt
Hogyha mégis kérdezett
Fájt, ha egyszer elesett
Átnéztek rajta az emberek

Az este szállt, eltávoztak a fények
A világ megváltozott
Sötétség megszépítette arcát
Éjszaka ha álmodott

Álmában rásütött a Nap
Mindig kék volt az ég
Szépsége féltett kincse volt
Nem adta semmiért
Táncra most hívták oly sokan
Megfogták két kezét
Várták hogy elkísérjék őt
Megcsodálták szép szemét
Szólt egy hang, mely elűzte az álmát
Színes kép így összetört
Sápadt fény borult a kis szobára
Arca fáradt s meggyötört

Ő nem kellett senkinek
Nem hívták kedvesen
Félt a gúnyos szavaktól
Árnyékban élt csendesen
Álmában rásütött a Nap
Mindig kék volt az ég
Szépsége féltett kincse volt
Nem adta semmiért

Alszik és nem vár ébredést
Sötét éj elvitte őt örökké
Alszik és nem vár ébredést
Sötét éj elvitte őt örökké
Alszik és nem vár ébredést
Sötét éj elvitte őt örökké
Alszik és nem vár ébredést
Sötét éj elvitte őt örökké