[1. verze]
A gyergyói, a gyergyói fenyves alatt
Ott lakozik a babám a szívem alatt
Ott lakozik mind az öröm, mind a bánat
Nem visznek ma minket katonának!

Kis virágszál, megpihennék én tenálad
Hét esztendőt, többet is tán, akárhányat
Mer' lovam nélkül lovag immár nem lehetek
Hogy keressek mezőn túli szerelmeket

De ha keresnék, húzza le a lábam szárát
Az, ki nékem olyan, hogy még jobb a vártnál
S az én szívem, ha mindig ilyen boldog volna
Nem búsulna s innen el nem kívánkozna

Úgy szeretlek, úgy szerеtlek, bizony mondom
Nem hervadhat zsеbkendődbe arcod folyton
Adjad rózsám, add kezed, most mulassunk
Békény mellett egy virágot most szakítsunk

[Outro]
Ember tervez, de hadd tervezzen, még ha hallod
Jól hallgasd meg: néked szólnak a harangok